Miért írok arról, hogy a szabálykövetés vagy félés nem jó? Mi a bajom a szabályokkal?
Oké, akkor kezdjük az elején, és remélem a végére minden világos lesz.
FIGYELEM!
A cikk bizonyos részei megrázóak és sértőek lehetnek!
Csak akkor olvass tovább, ha ezeket vállalod!
Egy korábbi írásom alkalmával épp csak érintettem a témát, így sokaknak nehezen érthető volt, de legalábbis volt és maradt pár miért.
Tehát. Mi a baj azzal, hogy ha szabályfélő valaki? Mi is ez pontosan?
Ha valaki szabályfélő, akkor a fő motivációja a félelem. Mégpedig a következményektől való félelem. Ez többfelől sem szerencsés, hiszen a félelem a legártalmasabb érzelem. Állandó belső feszültséget generál, ami belülről emészt fel – egészen konkrétan – és különböző betegségek formájában nyilvánul meg.
A másik probléma, hogy a cselekedetek mozgatórugója nem egy letisztult erkölcsi kép arról, hogy ki vagy, és ki akarsz lenni. De nézzünk egy példát.
Egy szabályfélő nem lop mástól, mert fél attól, hogy elkapják, és fél a börtönbüntetéstől, a meghurcoltatástól, attól, hogy majd mit gondolnak róla az emberek.
Én nem lopok mástól, mert tudom, hogy ezzel ártanék az illetőnek, megkárosítanám, szomorú pillanatokat okoznék neki, és ennek már a gondolata is fájdalmas számomra. Nem szeretnék ártani senkinek, így természetes, hogy nem veszem el semmijét.
Ez szerintem így világos. A fenti a szabályfélő viselkedés, és ez a különbség a szabályfélő gondolkozás és a tudatos ember között.
Nézzük mi a helyzet a szabálykövetőkkel?
A szabálykövető magatartás már árnyaltabb kicsit, hiszen itt nem a félelem a fő motiváció, de valahol azonos belső feszültség keletkezik mégis, ha a szabály megszegése kerül szóba. Mert a szabálykövető alapelve, hogy a szabály azért van, hogy betartsuk. Mert vagy Isten mondta, vagy a törvény írja elő, vagy a házirend stb. A szabálykövető valahol mégis retteg attól, hogy megszegje a szabályt, ezért nem gondol arra, hogy célszerű-e vagy sem. Nem gondolkodik azon, elavult-e vagy sem. Arra sem gondol, hogy egyáltalán „jó”-e a szabály vagy sem.
Ez a gondolkodás a mi társadalmunkban nagyon szimpatikus tud lenni, hiszen kényelmes. Na ide még visszakanyarodunk később.
Nézzünk előbb egy kérdést, hogy megvilágítsam pontosabban, mi a baj, a szabálykövető viselkedéssel.
Oké! Most arra kérlek, hogy ne sértődj meg, sarkos leszek, és lehet, hogy egy pillanatra megbántódsz, de tényleg a jó szándék vezérel.
Szóval. Hogy hívjuk azokat, akik mennek a tömeg után? Akik nem gondolkoznak, csak csinálják, amit a többi? Akik nem kérdeznek, nem keresnek új utat, csak mennek a nyomvonalon?
Na? Egyre gondolunk?
Te is erre gondoltál?
Birkák.
Bocs. De tényleg!
Szar így kimondani, ugye? Mert senki sem szívesen ismeri el, hogy tulajdonképpen egy birka.
Ha most szarul érzed magad, akkor jó, mert akkor te belül másra vágysz. Igazából nem akarsz birka lenni.
Születésünk óta szabályok tömegében élünk, amelyek biztosítják számunkra, hogy biztonságosan és gördülékenyen éljünk a társadalmunkban. Kis korunk óta a szabályok tiszteletére és betartására nevelnek bennünket. Az én gyerekkoromban az iskolában még kérdezni is bűn volt, a „miért” kérdés pedig még ma is megbotránkoztatja a felnőttek nagy részét.
A szabályok betartása és szabálykövető polgárok nevelése bizony nagyon kényelmes dolog. Aki nem gondolkozik, az nem kérdez, az nem akar tudni, az nem kérdőjelez meg dolgokat, az nem kutat, nem variál. Nem keres és nem is talál jobb megoldásokat és nem próbálja ki azokat. Pláne hogy nem segít másoknak is megismerni az új utakat.
Persze senki sem fekete vagy fehér, mindannyian követünk és szegünk is meg szabályokat, ez egyértelmű. Ezt ki kellett mondani, mert igaz, de ne vigyük félre a témát ezzel a gondolatmenettel.
A szabálykövető viselkedés a legbiztonságosabb dolog a vezetőknek, hiszen ezek a polgárok könnyen és egyszerűen irányíthatóak, beilleszthetőek, és megbízhatóak. Kiszolgálják a hatalmat. És még jó is nekik. Na, nem mindig.
Az úttörők, a kalandorok, a szabályokat megkérdőjelező kutatók azok, akik előre viszik a világot, akik a fejlődés motorjai. A birkák a hatalom eszközei.
Pedig még a mi világunkban sem egészen egyértelmű, hogy minden esetben a szabályok betartására kell nevelni a gyerekeinket. Ezt tesszük, mert azt gondoljuk, ettől lesznek biztonságban. Pedig minden ember életében eljön az a pillanat, amikor észreveszi, hogy birka. És ekkor kitörni próbálkozik. Lesznek kísérletei, próbálkozásai, de nem tudja hogyan kell, mert erre senki sem tanította. Leszek buta és veszélyes próbálkozásai. Némelyik kis birkának ez az életébe kerül…
Tudod melyik ez a pillanat? Igen, a kamasz évek.
A szabályok feltétlen betartása helyett vagy mellett gyerekeinknek azt is meg kéne tanítani, hogy ha mégsem tart be bizonyos szabályt, akkor hogyan járjon el jól, helyesen. Mondok egy egyszerű példát.
Láttál már kiskamaszt üres útszakaszon a piros lámpánál állni a gyalogátkelőnél?
Hát persze, hogy nem. Mert ebben az életszakaszban ő is jól érzékeli, hogy ez egy butaság. Ott állni, amikor közel-távol nincs autó sehol. (Ha te ott álltál ilyen esetben, erre most ne nagyon legyél büszke 😀 )
Szóval lesz, amikor nem tartja be a jól ismert szabályt, akárhányszor is mondtad el neki, és akármilyen jó példával jártál mindig előtte. Érdemes azt is megtanítani, hogy ha látszólag üres úton áll, és azt forgatja a fejében, hogy átmenjen az úton, akkor hogyan tegye ezt biztonságosan.
Remélem érted, és el tudsz vonatkoztatni a példától, mert ez érvényes minden más szabályra és szabályszegésre is, amit a társadalmunk életének megkönnyítése érdekében mi emberek hoztunk.
Hogyan lehet egy birkából gondolkozó kalandor?
1. Gondolkodj! Gondold át a szabályokat, amikben élsz! A lelked mindig megsúgja, ha valami nem szolgál téged. Egyszerűen tudni fogod, hogy valami nem jó neked, ha a belső hangra figyelsz!
2. Ne csinálj valamit csak azért mert így szokták! A szokások gyakran bizonyos élethelyzetben alakulnak ki, az akkori körülményekre válaszul. Ha a körülmények változnak, akkor a szokások elveszítik értelmüket. Ha még ekkor is követed, akkor bolond vagy!
3. Ne érdekeljen, hogy mit szólnak mások! A kalandorokat nem érdekli mások véleménye. Mások boldogsága és jóléte viszont igen! Ne veszélyeztesd mások életét, épségét, vagy tulajdonát, ez nem kalandor szokás. A döntéseid viszont mindig rólad szóljanak, ne arról, hogy mások hogyan vélekednének erről.
4. Ne érdekeljen, hogy hányan fognak kedvelni a döntésed miatt! Sokak motivációját mások szeretete adja, közben nem veszik észre, hogy ez nem valódi szeretet. Aki igazán, szívéből szeret téged, az elfogadja a furcsa, a megszokottól eltérő döntésedet is. Dönts magadért, ne másokért!
5. Keresd a jobbat, az újat, azt, ami MOST jobban szolgálja azt, hogy te JOBB legyél! Észre fogod venni, hogy ezek az új megoldások, másoknak is jobban szolgálják a céljaikat. Add hát tovább!
+1 Döntéseidben mindig legyen egy vezérfonal. Ez ott van valahogy benned. És az ember azt érzi, amikor érzi, hogy követi ezt a fonalat, hogy: JÓ VAGYOK.
Hiszen ha jól érzed magad, akkor biztosan nem ártasz másoknak! Egy kalandor sosem árt!
Most talán azt hiszed, ez valami forradalom a szabályok ellen, amik olyan fontosak a világunkban.
Hagy pontosítsak. A társadalmunkban. A szabályaink fontosak jelenlegi társadalmunkban.
Hiszem, hogy létezik olyan világ, ahol nincs szükség szabályokra, mert mindenki belső meggyőződéséből nem tesz olyat, amivel másnak ártana. De még nem ebben a világban élünk.
Ezt én is tudom.
Viszont ahhoz, hogy egyszer eljussunk oda, arra van szükség, hogy minél többen kezdjünk el gondolkodni. Lépjünk ki a tömegből, és válasszunk egyéni utakat egészen addig, amíg végül újra együtt menetelünk majd, de felszegett fejjel, a saját döntésünkből!
Jó kalandozást barátom!
Fotók: pixabay, pexels
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: