Ki vagy te, és mivé akarsz lenni?
Minden év elején soroznak a cikkek és írások az újévi fogadalmakkal kapcsolatos meglátásokról, hogyan tűzzünk ki célokat, hogyan tartsuk meg, miért jó ha van újévi fogadalom és miért nem jó.
Lerágott csont, mondhatnánk, minden évben ugyan ez a téma januárban, de valljuk be, újra és újra elolvassuk ezeket, és újra és újra erőt merítünk belőlük, vagy kiegészítjük velük a világképünket.
Természetesen a címben szereplő fogadalom csak vicc, nem fogadtam meg, hogy a témában nem írok, sőt, inkább egyáltalában nem volt szándékomban, nem is gondoltam rá, de piszkál a sok cikk, a sokféle gondolat, amik látszólag ellentétesek, és nem bírom ki, hogy ne mutassam meg azt, hogy másképpen is lehet nézni az újévi fogadalomra.
Elsőként itt van az a verzió, hogy az újévi fogadalom hasznos, hiszen ezzel célt tűzöl ki, meghatározod az utadat arra az évre. Hiszen – érvelnek ennek a nézetnek a képviselői – ha nincs kitűzött cél, akkor mi lesz az irány? Hogyan és merre fogsz haladni?
Teljesen jó kérdések. Nekem tetszik ez a gondolkodás.
De rögtön jönnek a kétkedők. Mert rendben, kitűzöd a célt, na de ha nem valósítod meg, ha dugába dől a harmadik héten, akkor mi értelme volt, ez is csak egy újabb kudarc, és ráadásul az irány elveszett, ismét céltalanul bolyongunk egy évet.
Ez is jogos. Egyetértenék vele, mert első ránézésre teljesen korrekt érv.
Viszont ha picit hátralépünk, és nem csak egy év vagy egy cél szűk keresztmetszetén keresztül vizsgáljuk meg ezt a dolgot, hanem egy élet szemszögéből, amelyben minden egyes újév, minden egyes új, kitűzött cél sokkal többről is szól, mint egy éves iránytű, akkor bizony eltűnnek ezek az aggályok és velük együtt értelmét veszíti a fenti ellentmondás.
Ha egy élet szemszögéből nézzük a fogadalmakat, akkor tekinthetünk ezekre úgy, mint egy-egy új kinyilatkoztatása annak, hogy milyennek látjuk magunkat ebben a pillanatban, milyenek vagyunk most, mivé szeretnénk válni, és mi számunkra az (erkölcsi) irány. Ebből a szemszögből nézve a fogadalom kifejezetten egy hasznos, sőt szerencsés, sőt, kívánt lehetőség arra, hogy évről évre újrafogalmazzuk magunkat, és azt, hogy milyenné szeretnénk válni a jövőben.
És ebből a szemszögből vizsgálva már tulajdonképpen mindegy is, hogy a konkrét fogadalom megvalósul-e, vagy nem, vagy mennyi ideig sikerül megtartani, hiszen a belső utunkról (ha úgy tetszik a fejlődésünkről) már tettünk egy megnyilvánulást azzal, hogy kifejeztük azt.
Az, hogy megfogalmazzuk kik vagyunk, és kivé szeretnénk válni a legfontosabb célja a létezésünknek. A megfogalmazással a folyamat elkezdődik, és hogy mikor és miben ölt testet az már újabb döntések és választások kérdése lesz.
fotók: pixabay
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: