Bevallom, elég korlátozottan figyelem a legismertebb közösségi oldalt, de Mikulás környékén egy ismerősöm, egy amúgy több világszínvonalú könyvet kiadott életmódszakértő kirohanásába sikerült beleszaladnom.
“”Költői kérdés lesz, nem várok rá választ…
Naponta órákat foglalkoztok a gyerek jegyeivel, jövőjével, Mikulás napi ajándékával, karácsonyi fotóztatással, őrült mennyiségű ajándék megvásárlásával, csinos ruházattal és cipővel.
Ezenkívül jár a gyerek zongorára, angolra, atlétikára, úszásra, tömegsportra, informatikára, előkészítőre, bekészítőre, felkészítőre és kikészítőre is.
Ezekkel mikor fogtok foglalkozni?
Rossz fogak, dehidratált állapot, cserepes száj, karikás szemek, hanyagtartás, lúdtalp, kialvatlanság, magatartászavarok, étvágytalanság, állandó evéskényszer, túlsúly, kóros soványság, herpesz, ekcéma,emésztési problémák…sorolhatnám.Ja, hogy nem érsz rá, mert mész karácsonyi ajándékokat vásárolni.
Érthető.
Köszönettel.””
A dolog engem is felkavart, mert teljesen egyetértek vele, mert én magam is elindultam ezen az úton, és mert pontosan tudom, hogy mik a hiányosságaim, min kellene változtatnom/változtatnunk a családunkban a gyerekeink érdekében.
Nem könnyű, mert valljuk be, nem tanultuk meg a helyes irányt, a nagyobb baj, hogy a hogyant sem. Igazából talán ez a nemzedék az, ahol egy tudatosabb réteg elkezdi gyökeresen megváltoztatni az eddigi szokásrendet, és még kevesebben vannak azok, akik szembe mernek menni a kényelemmel és a trendekkel.
És akik mernek, azokban is ott a kérdés.
“Jól csinálom?” “Hogy csináljam jobban?” “Mi lenne a legjobb a gyerekemnek, és én mit tehetek ezért?”
És a válasz nagyon más, mint amit évtizedek óta válaszolunk rá.
Nagyon más.
Ezt éreztem, de nem tudtam jól szavakba önteni a gondolataimat és kétségeimet.
Aztán egy újabb “véletlen” elém sodorta ezt a videót, és világos lett minden.
És azt gondolom, hogy ha benned nem is merült fel mindez az elmúlt időszakban, akkor is, soha jobbkor nem jöhet ez az üzenet, mint most, advent idején, a karácsonyi rohanás küszöbén.
Ha még megteheted, gondold át, mi és miért fontos, minek mi lesz a következménye, és valóban szükség van-e arra, amire először úgy tűnik…
Szülők, ez nektek szól vagy azoknak, akik tervezik, hogy szülők legyenek.
Egy kérdés: Mi a szülő kötelessége?
Sok évvel ezelőtt a Szent Rsabhadeva válasza ez volt:
A szülő kötelessége, hogy megnyissa a felszabadulás kapuját a gyermekeinek. Hogy elmagyarázza az élet célját.”
Jelenleg a gyerekek viszont egyre inkább függővé válnak az internettől, a közösségi médiától, az okos-telefonoktól, a külső megjelenés kerül előtérbe, ennek eredményeként fogyasztókká, celebek rajongóivá válnak, és téglák lesznek a társadalmi falban.
Hozzászoktak a jogosultság („a jár nekem”) érzéséhez ahelyett, hogy felelősséghez szoknának.
Az életüket nagyrészt a szobában töltik, és ez nem az iskola hibája, és nem is ezzel az igénnyel születtek.
A foglalkozási terapeuták azt mondják, hogy a szülők hibája, hogy ha érzelmileg megközelíthetetlenek a gyermekeik számára.
> Amiatt, hogy folyton a digitális térben vannak,
> hogy nem állítanak fel egyértelmű viselkedési szabályokat,
> hogy nem tanítják meg a gyerekeiknek, hogyan vállaljanak felelősséget,
> hogy nem gondoskodnak róla, hogy gyermekük eleget aludjon,
> hogy egészségesen étkezzen. >>„Nem kérünk gyorskaját!”<<
Egyéb hátrányok mellett a gyermekek borzalmas érzelmi állapotban vannak. Például az elmúlt 15 évben azt tapasztaltuk, hogy 5-ből 1 gyermeknek problémák vannak a mentális egészségével.
> 40 %-kal nőtt az ADHD, ami azt jelenti, hogy a gyerekek hiperaktívak,
nem képesek kontrollálni az érzelmeiket vagy figyelemzavarosak.
> Ezen túl 40%-al nőtt a tizenéves depressziósok száma,
> és 200%-al az öngyilkosoké a 10-14 éves korosztályban.
(!!!)
Ez nem bizonyíték arra, hogy valami nincs rendben?
Add meg és tanítsd meg a gyermekeidnek, hogy azt kérjék amire szükségük van, és ne azt, amit kívánnak.
Ne félj nemet mondani!
Vezess be szabályokat az életmódjukkal és a beszédükkel kapcsolatban.
Vond be őket a házimunkába: mosogatás, teregetés, asztalterítés.
És ne feledd: ti a szülei vagytok, nem a barátai.
Így van! Nem a barátai.
Lehet, hogy baráti viszonyban vagytok, de neked szülői felelősséged van.
Mutasd meg a gyermekeknek az élet célját, az önmegvalósítást.
Ha a gyermeked sosem kérdezi meg, hogy mi az élet célja, arról, hogy kik ők, az lehet, hogy amiatt van, hogy nem kapnak elég spirituális útmutatást.
Még ha érzelmileg és mentálisan kiegyensúlyozottak is, jobb jövőre van szükségük,jobb életkilátásokra annál, hogy a megélhetésükért küzdenek, végül meghalnak.
A sok iskola, a sok munka, csak azért, hogy a végén meghaljunk? Mi értelme?
Egy dolgot ne feledj: a gyermekek a népességnek mindössze 20%-a, de a jövőnk 100%-a.
Tehát szülők, kérdezzétek meg magatoktól, hogy az igazmondás és becsületesség útját, és leginkább az önvalóról és a felszabadulásról való tudást mutatjátok meg a gyermekeiteknek?
És ti magatok követendő példával jártok elöl?
Tudjátok hogy így kellene! 😉 🙂