Egy mese, amit muszáj megnézned – főleg, ha már felnőttél

Ha megnézel egy filmet, az több célból is megtörténhet. Szórakozás, lelki töltekezés, romantikus hangulat, a tudás elmélyítése, érdeklődés egy téma iránt, és még sorolhatnám. Néha eleve tudod, hogy nagy dolgok következnek – legyen ez bármi is.
És néha előfordul, hogy csak szórakozni mész a moziba és leesik az állad, mert nem gondoltad, hogy letaglózva jössz ki a teremből.

Ez történt velem, azaz velünk, szó szerint, amikor úgy döntöttünk, a gyerekeinkkel, egy baráti családdal és az ő gyerekeikkel, hogy beülünk a moziba egy könnyed kis mesére, ami a bemutatókból és a film leírásából viccesnek ígérkezett.
Az Aprólábra esett a választásunk.

Tartalom a Mafab.hu -ról az InterCom megfogalmazásában:
A jetik békésen élnek biztonságos, tágas, vidám világukban. Az általános boldogságra csupán egyvalami vet árnyat: azok a titokzatos lábnyomok, amelyek egy ismeretlen, titokzatos lénytől származnak.
Ám egy jeti, úgy gondolja, tudja a megoldás. Ötlete bátor és furcsa, meglepő és szeszélyes: azt álltja, a titokzatos lény egy addig ismeretlen, kislábú fajtól származik, amelyet rejtőzködő életét él, nehéz megtalálni, de talán érdemes.
És elindul, hogy felkutassa az ismeretlen fajt…

És amiről a film valójában szól…

Figyelmeztetés!

A továbbiakban a cikk spoilereket tartalmaz, azaz ha nem láttad, elronthatja a filmélményt, ha zavarnának az ismertetett információk. (Bár szerintem pont így fogod egész más szemmel megnézni).

> A film cselekménye két szálon fut, az egyik, a Jetik világát mutatja be, a hitrendszerüket, és hogy ebből a stabilnak épített világban mégiscsak mindig van, aki fura gondolatokkal áll elő – bár az ősi tudás szerint erre is van megoldás. A kérdéseket egyszerűen le kell nyelni, és akkor megkönnyebbülsz. A világuk hazugságra épül a biztonság érdekében.

> A másik egy lecsúszott TV és Youtube sztár kutató, akinek a nézettsége a béka feneke alá esett, ezzel együtt a bevétele is mélyzuhanásba kezdett. Emiatt már mindent fontolóra vesz a nézettség javítása érdekében. Talán még egy kis csalásra is vetemedik. Talán még a gerincét is elcserélné egy utolsó kis népszerűség morzsáért.

A történet elején valóban megismerhetjük a Jetik világát, bepillantást nyerhetünk abba, ahogyan élnek, a hitükbe, hogy honnan szerzik a tudást, kik ennek a tudásnak az őrzői, és hogy mivel telnek a Jetik napjai. Természetesen munkával nagyrészt, de egészen máson munkálkodnak, mint mi emberek. Megismerjük a főbb szereplőket, a Kőörzőt, a fontos feladatot ellátó Gongkongatót, az ő fiát, Mígót, aki lelkesen készül átvenni apja feladatát, a Kőörző kíváncsi kislányát, Micsit, na és néhány fura alakot, akinek valahogy nem kívánkozik lenyelni azokat a kérdéseket.

Gyorsan ki is derül, hogy Micsi, a Kőörző leánykája szintén sok kérdésre szeretne választ kapni, ezért bizony a biztosnak vett hitet is megkérdőjelezi.

„Mert aki kérdez, az tudást szerez”
(…)
„Itt most nem az a fontos, hogy leromboljuk azt, ami régi,
hanem, hogy helyet adjunk az Újnak!”

!!!! ♥
Ezen ha teheted, egy kicsit gondolkodj el! 
Vajon, te hány dolgot teszel nap, mint nap csak azért, mert így szokták?
Hányszor kérdőjelezted meg magadban a szokásokat azért, mert végiggondoltad, hogy mi lenne valóban a legjobb?
Ha nem volt ilyen, akkor miért? (Biztosan nem volt? Vagy csak elhessegetted?)
Ha volt, akkor változtattál?

Annyira bízom benne, hogy érted, milyen fontosak ezek a kérdések!!!

Aztán jön Micsi dala:

„Körbe nézel és szemednek ismerős e táj
De nézd meg jobban!
Egy röpke pillantás elég, hogy csodákat találj,
Sokkal több van, rejtve még.
A titkait egy csodás mindenség
Csak neked őrzi még.

Ott járj, hol még senki más nem járt,
Ismeretlen úticél, új világ vár rád.
Bátran kérdezz mint egy kisgyermek!
Hív a völgy és hív a hegy, mesélnek neked.
Hogy tudd, mit más csak sejt még,
Kérdésre választ találj.
Mert millió titkot rejt még
Ez a szépséges táj.

Áss le mélyre, kutass ott, hogy sosem járt a fény,
És tárj fel mindent!
Rántsd le a titkokról a leplet, kalandorként élj,
Gyűjtsd a kincset! Gyűjts tudást!
Nyitott szemmel járj, hogy látva láss!
Az igazságot lásd!

Ott járj, hol még senki más nem járt,
Ismeretlen úticél, új világ vár rád.
Bátran kérdezz mint egy kisgyermek!
Hív a völgy és hív a hegy, mesélnek neked,
Hogy tudd, mit más csak sejt még,
Kérdésre választ találj.
Mert millió titkot rejt még
Ez a szépséges táj.”

Ugye érdekes, hogy mennyire más ez az üzenet a „Járt utat a járatlanért el ne hagyj!” típusú bölcsességekhez képest?
Mert igen is, van, hogy más utat kell választani. Van, hogy azt látod, az, amiben élsz, a világ, ami körülvesz nem az, ami a legjobb lenne neked, a gyerekeidnek, és valahogy azt érzed a szívedben, hogy lehetne, sőt, van jobb.
És igen, ilyenkor igenis el kell hagyni azt a járt utat és keresni és kutatni kell, és elő kell húzni a régen elrejtett titkokat, amit valakik egykor – lehet a mi védelmünkben? – egyszer mélyre ástak.
Ehhez igen is gyűjteni kell a tudást, és ami még fontosabb, meg kell tanulni kérdezni!
Nekünk pedig meg kéne tanulni elfogadni, hogy aki kérdez, az nem szemtelen, nem rossz és nem üldözni vagy büntetni való fura alak, hanem tudásra éhes gondolkodó kalandor. A fejlődés zászlóvivője.
Basszus, mekkora tanulság….

Aztán persze elindul az Apróláb expedíció, tudjuk az előzetesből, hogy sikerrel is jár, ezzel tehát semmilyen titkot nem rántok le a történetről.
Amikor viszont visszaérnek a faluba, újra egy érdekes dologgal találjuk magunkat szembe.
Mert a hazugság néha jó céllal kezdődik. Például, hogy megvédjen valamitől.
De ettől a hazugság még hazugság. Vagy a nemes cél felment? Vajon mi a helyes?
Bizony főhősünk is elmereng ezeken a cseppet sem egyszerű kérdéseken.
De nézzük, hogyan és miből indult ki, mi a másik oldal érve a hazugságra.
Rögtön egy igen mély gondolattal kezdődik a Kőörző dala, amikor Mígó megállapítja, a sok (hamis)tudást hordozó kőből álló palást súlya nehéz lehet…

„- Nehéz palást.
– Igen az. Jó erős gerinc kell hozzá, hogy elbírd.”

„- Amúgy most hova megyünk?
– Mennyi, mennyi kérdés. Itt az idő, hogy válaszoljak néhányra.
– Ez meg micsoda?
– Tudod Mígó, a sűrű felhők alatt lent volt a hazánk,
ott éltünk békességben, boldogan, míg nem találtak ránk.
Az aprók, és aztán csak a vért látom,
mert akkor elkezdődött egy rideg rémálom.
Az aprónép, mely magát nagyra tartja,
A nevük Ember, egy embertelen fajta.
Mi nem adtunk sosem rá semmiféle okot,
De hozták a dárdát és a villámló botot.
Még ők neveztek, még ők minket szörnyeknek,
És üldöztek, vadásztak ránk, százszámra öltek meg.
Nem maradt más, csak a belátás hogy,
lent vár ami vár, az a végső pusztulás.
Így a messzi csúcsra menekültünk fel,
Hiszen tudtuk, hogy Aprólábnak túl zord ez a hely.
És lett egy kőbe írt kép, hogy tudja a nép,
azt kell hinni, hogy mindig a hegycsúcson élt.
A hegyünk egy sziget, mely úszva lebeg,
A felhők közt – a mítoszunk ez.
És lett még sok-sok kő, sok útmutatás,
Hiszen beláthatod, nem véd meg semmi más.
Mert a nem tudás erőd, a kövek őrszemek.
Nem jut át rajtuk az emberszörnyeteg.
A titkot mélyre ásd!
Nem tehetünk mást.”

Kiderül, hogy minden ember szörnyeteg, hogy kiirtották majdnem az egész népet, és a mese, amit kitaláltak, megvédeni szándékozott a Jetik népét.
De kiderül az is, hogy a felhők nem felhők, csak gőz, hogy a hegy gyomrában van egy gépezet.
Ez a kép újfent érdekes és igen elgondolkodtató:

„- Minden munka csak, hogy értsd, mit LENT végez a nép, ahhoz kell, hogy forogjon E HATALMAS GÉP. Mely gomolygó gőzével azt éri el, hogy SENKI NE LÁSSON FENTRŐL LE, ÉS LENTRŐL SE FEL! És ez kell, mert hiába a sok Jeti akit megöltek, a félelem egy, a kíváncsiság erősebb.”

Mígó nem nyugszik, neki a szíve mást diktál:

„- Tehát akkor egyetlen kő sem mond igazat? Mind hazudnak?
– Kegyes hazugság ez megvédenek minket.
– Az igazság mindig jobb!
– Úgy gondolod? (…) Tudd meg balga ifjú, arra tanít majd az élet, hogy rossz vagy jó, az csak attól függ, hogy honnan nézed.”

Mígó a rengeteg újdonságtól azt sem tudja, mitévő legyen, mit gondoljon. Egy világ dőlt össze benne, amikor egy másik felépült, de nem tudja hirtelen, mit kezdjen ezzel, így megkérdezi a Kőörzőt:

„- De hát akkor mit csináljak?
– Mondd, hogy nem mondtál igazat az Aprólábról.
– De hát a saját szemükkel látták! Nem fognak hinni nekem!
– El se hinnéd mi mindent elhisznek…

– Azt mondod, a tudás hatalom.
A kérdés az, mihez kezdesz a hatalommal…”

Hát, most is egészen elképesztően érzem magam, hogy e sorokat újra meghallgatom, majd leírom.
Nézzük csak.
Odafent és idelenn.. Érdekes szóképek. És nem szabad, hogy a két világ tudjon egymásról, hogy lássák, mi miért történik..
Mire gondolsz most? A menyországra és a mi világunkra? Vagy a népre és arra a kis csoportra, akik (ma még) kezükben tartják és irányítják a világot?
És az utalás, hogy azt adnak be nekünk, amit csak akarnak? Hiszen mindent elhiszünk. Mindent.
Vagy szerinted nem? Észre vetted, hogy egymásra kerülnek ki butaságokat kérdéses tényeket igazoló tanulmányok? Akár egymásnak merőben ellentmondóak? Amikkel igazolnak olyan állításokat, ami számukra éppen aktuálisan kifizetődő? És ezzel találkozunk lépten-nyomon egész életünkben? Hogy ma még ebben hiszünk, mert ezt mondják, holnap meg már egész másban kell hinni, mert kiderült, hogy az az „igaz”? És most nem Istenről beszélek, hanem ettől sokkal, de sokkal kézzelfoghatóbb dolgokról. Ételekről, italokról, növényekről, gyógynövényekről, gyógyhatású készítményekről vagy akár gyógyszerekről. Iskolákról, elvekről, nevelésről, technikákról, módszerekről, a jóról és rosszról.
És megérkeztünk. Hiszen bizony, „hogy rossz vagy jó, az csak attól függ, hogy honnan nézed.”.

De itt még nincs vége, hiszen nem csak Mígóban és Micsiben kérdőjeleződik meg minden. Mígó édesapja is furcsa dolgot tapasztal, amivel nem tudja mit kezdjen.

“- Nocsak, eltört a sisakod?
– Elvétettem a gongot, de az Égi csiga magától is felkelt.
– Hű, akkor még egy kő téved! Csodálatos!
– Csodálatos? Ugyan mi ebben a csodálatos? A kövekben az a jó, hogy kövek. Kemények, szilárdak, megbízhatóak, bölcsek.
Erre most a Csiga csak úgy magától felmászik???
(…)
– Apa tudom, hogy ijesztő ez a sok változás. Viszont lehet, hogy ezek jó hírek. Lehet, hogy van jobb dolog is, mint fejjel kongatni egy gongot!
– De ha nem kongatom a gongot, akkor nem vagyok Gongkongató.
És ha nem vagyok Gongkongató….
AKKOR MI VAGYOK?”

Igen, nagyon nehéz dolog feleszmélni. Mert minden, amit addig hittél romba dőlhet, és amit eddig csináltál, talán egész életeden keresztül, az megkérdőjeleződhet. Lehet értelme sem volt…
És a legszörnyűbb mindeközben, hogy ha összedől az, amit hittél, ha te sem az vagy, akinek gondoltad magad, akkor jön a legnehezebb kérdés. Ezen szokott elbukni a változás, a változtatás. Mert erre csak a legbátrabbak mernek igazul válaszolni:

• Akkor ki vagyok én?

A legszebb rész számomra a mesében az, amikor az összetört és tanácstalan Mígót a korábban szintén tanácstalan és döntés előtt álló, a friss és újszerű tapasztalatokkal mit kezdeni nem tudó édesapja erősíti meg abban, mit is tegyen.

„- Mi a baj? Mit csinálsz itt?
– A tizenötös kövön tűnődtem..
– Hogy a tudatlanság áldás?
– Igen.. Az tényleg igaz. Áldás a tudatlanság. Vagy legalábbis az volt. Nem volt semmi gondom, amíg nem tudtam az Aprólábról, és az ATT-ről… És az is jó lenne, ha most nem tudnám, hogy mennyire utálnak. És nem tudnám, hogy hazudtam és elárultam őket. Bár nem tudnék semmit!
Csináljunk mindent úgy, mint azelőtt! Csak egy változzon. Mostantól én vagyok a gongkongató. Talán, ha beleverem a fejem abba az izébe, elmúlnak ezek a rossz érzéseim.
– Az biztos. Attól úgy elkábulsz, hogy semmit se érzel.
– Az jó. Mert most hitványnak érzem magam.

– Jól van, ismételjük át, amire tanítottalak.
1. Ellenőrizd a szelet! Könnyű eltérni a helyes iránytól!
2. És előtted legyen a cél! Mert mindig az egyenes út a helyes!
3. És ne feledd! Bár jól tudod, hogy fájni fog, nem kímélheted a fejed!
Felébresztetted a falut fiam! Ne hagyd, hogy újra elaludjanak!”

Nagyon szép nem csak maga a jelenet, de a párhuzam, ahogy a mesében a Gongkongatótól, a falut felébresztő reggeli gongkongató tevékenység lépéseinek tanítása közben útmutatót kapunk az élethez is.
Olvasd csak át újra a három pontot!

A jelenet azzal szóval zárul, ami az egész világunk lényege, ami minden üzenetek üzenete: Szeretlek!

Természetesen a másik szál is tanulsággal zárul. Anélkül, hogy sokat elárulnék, a kutató a végén olyat tesz, amivel visszaszerzi becsületét – legalábbis előttünk és a kollégája előtt.

„- Hát.. Oda a hírnevem…
– Igen, de cserébe visszakaptad a gerincedet!
– Rossz volt nélküle :)”

Most arra biztatlak, ha nem láttad nézd meg a filmet már ezzel a szemmel, figyeld ezeket a tanításokat, és add át magad nekik.
Ha pedig már láttad, de csak jókat kacarásztál a vicces jeleneteken – mert valóban viccesek – akkor nézd meg mégegyszer, és fedezd fel magad is ezeket a gondolatokat! Nagyon jó érzés lesz!

Zárásként pedig pár kérdés, amik a moziból kisétálva fogalmazódtak meg bennem:

Miért készülnek erőszakosabbnál erőszakosabb felnőtt filmek, és gyerekfilmbe csomagolt elképesztő tanítások?
Kinek szólnak ezek, a gyerekeknek? A jövendő nemzedéknek? Vagy nekünk, felnőtteknek, akik véletlenül megnézzük a gyerekmesét?
Vajon miért nem készülhetnek sokkal nagyobb számban felnőtteknek szóló történetek mély tartalommal? Miért kell csomagolni azt, ami az emberiséget előre viszi? Ki elől rejtegetjük ezeket, és kik állnak mögötte?
Vajon ezekre a kérdésekre választ kapunk valaha?

Fotó: mafab.hu (Warner Bros)
freepik.hu https://bit.ly/2qxiJ9M
videofelvételek: kalózfelvételekből származó részletek, melyeket természetesen nem én készítettem, és sem ezek készítésére, sem keresésére nem biztatnék senkit.
A filmélmény moziban lesz az igazi, így legalább először mindenképpen moziban nézd meg!