Szia, örülök a találkozásnak!
Nem akarom unalmas bemutatkozással és hosszas életúttal kezdeni a blogomat, de úgy érzem, ahhoz, hogy körvonalazzuk miről is lesz szó itt, muszáj mégis egy kissé bekukkantani az előzményekbe.
Igyekszem gyorsan és tárgyilagosan haladni, a részletekre lesz még időnk bőven!
Szóval valahol fiatalkoromban kezdődött minden, amikor is beleszerettem az aerobik mozgásvilágába és úgy általában visszataláltam a mozgáshoz.
Úgy adódott, hogy lehetőségem nyílt órákat tartani, akkor még végzettség nélkül. Kissé félve, de belevágtam.
Nagyon szerettem, eleinte azt élveztem, hogy voltak, akik kedvelték a stílusomat, és közben lassan ráébredtem, hogy hatással vagyok másokra, meg tudom változtatni az életüket, mégpedig jobb irányba.
Volt, akinek segítettem leadni pár kilót, volt, aki a munkahelyi stresszt vezette le sikerrel, volt, akinek a társaság adott pluszt, és olyan is akadt, aki általam szerette meg a sportos, aktív életet.
Egy idő után szűkösnek találtam a csoportos órákat és személyi edző lettem.
Sok-sok év telt el a fitnesztermekben, ahol még hatékonyabban tudtam segíteni a már konkrét céllal hozzám fordulóknak. Ebben az időszakban kezdett érdekelni a táplálkozás, amivel lassan ismerkedtem, és bár eleinte még étrendet is írtam a klienseimnek, mára azt érzem, minél többet tudok, annál kevésbé merészelek konkrétumokat ajánlani. Ennek ellenére itt a blogon is lesz szó táplálkozásról és finom ételekről, de sose várd tőlem, hogy beskatulyázzam magam valamelyik táplálkozási irányzatba!
Ugyan saját tapasztalatokról szívesen beszámolok, ezeket sose vedd magadra száz százalékosan érvényesnek!
Aztán jött az érzés, hogy anyuka szeretnék lenni, és nem sokkal rá már a pocakomban cseperedett a trónörökös, akinek születése után várandós oktatói képzésen vettem (vettünk) részt. Ahogy ő engedte, kismamákkal és kisbabás anyukákkal kezdtem el foglalkozni tisztán belső indíttatásból, és leszámoltam a korábbi életmódváltó és testsúly-optimalizáló tevékenységemmel. Talán ez volt az a pont, amikor még egyáltalán nem tudatosan, de már foglalkoztatott a külső mellett a belső is, hiszen a kismamáknak az óra végén relaxációt tanítottam, a kisbabás anyukákkal pedig sokat beszélgettünk az órák végén, ahol rengeteg őket, azaz minket érintő problémás kérdés került terítékre.
Teltek múltak a hónapok, és valahogy az élet úgy hozta, hogy kénytelen-kelletlen meg kellett ismerkednem a marketinggel. Stresszes, feszítő, kínzó időszak következett az életemben, főleg a munkámban, ahol aztán volt minden, költözések, váltások, változások, elnevezések, átnevezések, fenyegetések, kellemetlen vállalások és kötelezettségek, muszájpróbálkozások, sikertelenségek – na jó, nem csak ezek persze, az élet nem csak fekete vagy fehér. Sőt, mára már mindennek látom a pozitív oldalát is. De akkor megviselt.
Aztán jöttek a fizikai tünetek is. Konkrét betegségek és amolyan civilizációs stresszbetegségek, anyagcsereproblémák. Én voltam már szinte minden. A betegségeknek utánaolvasva diétákat próbáltam ki, pedig akkoriban már volt egy általam választott utam, egy életmód, amit azért követtem, mert értettem a működését, a miértjeit és hittem az igazában.
A kapkodásban, hogy jó legyek abban, ami nem vonz, és amiben nem vagyok jó, elhanygoltam azt, amiben jó voltam és amit szerettem. Sőt! Elfeledkeztem a céljaimról, a terveimről, az utamról. Csak kapkodtam, csak rohantam, csak meg akartam felelni. Kinek? Fogalmam sincs.
Így teltek el évek, mire egy rendezvényen egy poénból elvégzett ingyenes vizsgálat kimutatta, hogy a stressz (hormon) szintem az egekben van. Nem kicsit, hanem annyira, hogy azonnal foglalkoznom kell vele. A tanácsadó hölgy nagyon kedvesen és empatikusan, de határozottan közölte velem, hogy nagyon gyorsan fogok tapasztalni konkrét változásokat az életemben, ha naponta nem szánok egy kis időt arra, hogy csökkentsem a szervezetemet érő stressz szintjét.
Megijedtem. Beszélgettünk és ő a relaxációt ajánlotta. Csak napi fél óra, és érezni fogom a jótékony hatásait, de ennyi viszont kell. Muszáj. Ezen már másképp nem fogok tudni segíteni.
Jó, hát ez így elsőre nem tűnt olyan nehéznek. Fél óra relaxáció, oké, persze.
Tudtam, hogy anyukámnak vannak ilyen témájú anyagai, így kértem tőle kölcsön néhányat.
Ha-ha-ha, utána jött a meglepi.
Relaxálni nem is olyan könnyű! Vagyis marhára nem az.
Az első meglepetés rögtön akkor ért, amikor bekapcsoltam az első cd-t, és megpróbáltam ellazulni. És nem tudtam. Nem tudtam, és kb. fél perc volt, amíg a figyelmemet az irányított relaxáción tudtam tartani, egy pillanattal sem tovább. És minél jobban próbáltam, annál kevésbé sikerült, aztán már tisztára rágörcsöltem.
Szerencsére nem adtam fel, és lépésről lépésre megtanítottam magam fókuszálni, a figyelmemet tartani, és ellazulni, relaxálni. De nem volt könnyű, kellett hozzá az akarat és a kitartás. Folyamatosan kerestem az éppen a szintemnek megfelelő relaxációkat, olvastam a témába vágó könyveket, fejlesztettem magam. Közben persze az élet zajlott minden területen, és én továbbra is tartottam a kismamáimnak relaxációkat, de közben egyre tapasztaltabb lettem, és ezt beépítettem a munkámba is.
Az önfejlesztés, a tanulás, és a spirituális fejlődés mindig is vonzott. Függetlenül attól mit és hol csináltam, mi volt a tevékenységem fókuszában, éppen hogyan segítettem a hozzám fordulókon, folyton próbáltam jobbá válni valamiben, úgy a munkámban, mint a személyiségemben, közben pedig sok spirituális témájú könyvet olvastam.
És egyszer csak azt vetem észre, hogy a szálak összefutnak.
A gyógyulás, a személyiség változása, a fejlődés, a jobbá válás, a másokon való segítés, az elmélyülés, a külső változások, a vágyak elérése, a célok elérése, a boldogság és a bőség megélése, a világ jobbá tétele és még sorolhatnám – mind-mind összefügg, és egy nagy egység része.
És itt tartunk most. Néha csak egyszerűen érzem, hogy épp történik, néha érzem, hogy alakítom, és még mindig van olyan, hogy azt érzem csak úgy történik az élet. De már tudom, hogy minden mindennel összefügg. Nincs csak a külső, mint ahogy nincs csak a belső sem. Minden egyszerre létezik, mint ahogy egyszerre létezik a jó és a rossz, és ahogy az egyik nem is lenne a másik nélkül.
Így lett a Kívül-belül blog. Így jutottam el idáig.
És miről lesz itt szó?
Először is velem tarthatsz a további útkeresésemben, aminek izgalmas részleteit meg fogom osztani veled.
De szó lesz mindenről ami kívül fontos számomra, úgy mint mozgás, sport, súlyoptimalizálás, súlycsökkentés, testösszetétel optimalizálás, természet, fák, állatok és növények, gyerekek és emberek, természetvédelem, környezetvédelem, hulladékcsökkentés, táplálkozás, finom és szép ételek, játék és móka,
és minden ami belül fontos, szeretet, harmónia, belső út, önfejlesztés, relaxáció, meditáció, gyógyulás és gyógyítás, pihenés, feltöltődés, tápanyagok, gyógynövények, gondolatok és hit…
És még sok-sok minden. Minden, ami fontos és értékes kívül és belül!
Tarts velem!
❤
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: